A térséget a Kárpáti területek sajátos éghajlati vonásai jellemzik: hosszú és hideg telek, rövid, de viszonylag meleg nyarak. A térség hegyei a hegyvidéki és mérsékelt kontinentális klíma hatása alatt állnak, viszont különbség van mind a légmozgások, mind a csapadékképződés, mind a hőmérséklet területén a három masszívum egyes részei között. Fontos szerepet játszik ebben a tengerszint fölötti magasság, a gerincek csapásiránya és a napsugarak beesési szöge. Az uralkodó szélirány északnyugati, a szelek erőssége 1400–1500 m magasságban átlagosan 10 m/s, de gyakran elérheti a 35–45 m/s sebességet, azaz viharos is lehet. A szelek erőssége és gyakorisága a téli időszakban nagyobb, jelentős szerepet játszanak a hó átmozgatásában, helyenként lefújják, máshol felhalmozzák a havat.
A felhőzöttség a régióban az állomásozó vagy átvonuló légtömegek nedvességtartalmával, a domborzati tényezőkkel, valamint a légmozgással függ össze. Éjszaka a lehűlő légtömegek lecsúsznak az alacsonyabb zónákba, ez elősegíti a hőmérsékleti inverziót és a ködképződést. Napközben a felmelegedő levegő felszálló mozgása feloszlatja a reggeli ködöket. Többnyire januárban és februárban, a völgyekbe beszorult hideg, ködös légtömegek hőmérséklete elérheti akár a mínusz 20–30 oC-ot is, míg a hegység gerincei és hágói csodálatos napfényben tündökölnek. A fagypont alatti napok száma évente meghaladja a 160-at, az évi átlaghőmérséklet 8–9,5 C, a nyári átlaghőmérséklet 18,5 C körül alakul. A napsütés évi átlagidőtartama meghaladja az 1800 órát. A derült napok száma évente 40–50, míg a borult napoké 100–120 között ingadozik. Jellemző a napfényes ősz, ekkor jók a látási viszonyok is.
A térség klímája a Görgényi-havasok nyugati és a Békás-szoros keleti végénél valamivel enyhébb, ezt bizonyítja a vegyes erdők jelenléte is.
