aktivitásunk képekben

Zónánk

1. Földrajzi fekvés

A Gyergyói-havasok, Hagymás-hegység és a Görgényi- havasok geológiája

Nagyobb térképre váltás

A Gyergyói-havasok és Hagymás-hegység egyaránt a Keleti-Kárpátok kristályos-mezozoos övezetéhez tartozik. A Gyergyói-havasokban megjelenő kristályos sorozatok a Hagymás-hegység üledékes rétegsorai alatt folytatódnak. A kristályos formációk fő rétegtani egységei a régebbi, erősebben átalakult (mezometeamorf) Rebra-Barnar rétegsor, Ráró-Hagymási sorozat és a kevésbé átalakult (epimetamorf) Tölgyesi-sorozat. A kristályos palák közé helyenként kristályos mészkő és dolomit lencsék ékelődtek, egyik ilyenben jött létre a Súgó-barlang és ilyen mészkövek ásványvizes kioldása során képződött a borszéki travertin is. A Gyergyói-havasok közepét egy magmás intrúzió, a ditrói alkáli masszívum alkotja, melynek legjellegzetesebb eleme az innen leírt szodalitos nefelinszienit (ditroit). A kristályos övezet keleti részén több száz méter vastagságú mészkőrétegek jelennek meg, kelet felé haladva triász, jura és alsó-kréta rétegsorok váltják egymást jellegzetes szirteket, karsztos felszínt eredményezve. A két hegységben a többszöri hegyképző mozgások (gyűrődések, vetődések) hatására takaró-redő szerkezet alakult ki, így olykor az idősebb kőzetek a fiatalabb korú kőzetek fölött helyezkednek el.

A Görgényi-havasok a földtörténeti harmadkorban keletkezett, de idősebb, mint a Hargita hegység, ezért vulkáni krátereit nehezebb felismerni. Felépítésében főleg andezitek találhatók. A harmadkorban sőt a negyedkorban is aktív vulkanizmus folyt ezen a területen melynek során mérhetetlen mennyiségű láva és vulkáni hamu került felszínre. Napjainkban csak utóvulkáni müködések folynak melynek eredményeként számos borvízforrás található ezen a területen.

 

A Békási-szoros, háttérben a Csalhóval

 
A Gyergyói-havasok, Hagymás-hegység és a Görgényi- havasok felépítése
 
A Gyergyói- havasok a Keleti-Kárpátok központi övezetében a Kelemen-havasok, Besztercei-havasok, Csalhó, Nagy-Hagymás vonulat, valamint a Gyergyói-medence és a Maroshévízi-medence által közrefogott területen fekszik. Észak-dél irányban a Szék-patak völgye és a Marosfői-hágó között húzódik, mintegy 50 km hosszúságban és 10–20 km szélességben. A Gyergyói-havasokban három kisebb tájegységet különböztethetünk meg:
1. Az északi rész a Kránga-tető (1100 m) és a Cengellér-tető (1007 m) között található. Jelentősebb csúcsai Nagy-Salamás (1399 m), Nagy-Közrez-havas (1492 m), Magas-Bükk csúcsa (1354 m). 
2. A második tájegység a Cengellér-tető és a Pongrác-tető közt elterülő hegyvidék. Ennek jelentősebb csúcsai Új-havas (1451 m), Tatár-havas (1455 m), Benevesze (1460 m), Pricske (1545 m), Csanód (1506 m), Nyerges (1490 m).
3. A harmadik, vagyis a déli rész a Pongrác-tető és a Marosfői-hágó között helyezkedik el. Itt Található a Magas-bükk (1416 m), Sóvető-havas (1428 m), Sipos-kő (1568 m), Fekete-rez (1538 m), Maros-bükk (1111 m).
 
 
A Hagymás-hegységet északon a Kis-Beszterce-pataka választja el a Besztercei-havasoktól, keleten a Péntek-, Bisztra- és a Zsedán-patakok határolják el a Csalhó hegytömbjétől, míg a Bükk-havas és a Domuk vize képezi határát a Tarkő-hegységgel. Déli határát a Jávárdi és a Naskalat-patakok alkotják, melyek a Naskalattól határolják el. Nyugaton, a Gyergyói-havasoktól az Olt folyó, a Meggyes-patak, a Sötét-Putna és a Putna-patak választják el. A térség kisebb hegytömbökből áll, ezek közül a legfontosabbak: Zsedán (1481 m), Lapos (? m), Cohárd (Kupás-Cohár 1512 m, Nagy-Cohárd 1507 m), Likas (1674 m), Szurdok (? m), Gyilkos-kő (1378 m), Vit-havas (1609 m), Csofronka (1607 m), valamint a Fekete-Hagymás (1771 m) és a Nagy-Hagymás (1792 m), ez utóbbi kettő a hegység névadója.
 
 
A Görgényi-havasok a Maros völgyétől a Libán-hágóig terjed. Északon a Kelemen-havasok, keleten a Gyergyói- és a Maroshévízi-medencék határolják. Nyugat felé széles vulkáni fennsík közbeiktatásával kapcsolódik a Küküllők-dombvidékéhez. Déli irányban a Hargita-hegységben folytatódik. A Görgényi havasok két nagy részre tagolódik: 
1. Az Észak-Görgény a Maros völgye és a Bucsin-tető között húzódik. Két nagy vulkáni építményét a Fancsalt (1684 m) és a Mező-havast (1777 m) a Bakta nyerge választja el. 
2. A Dél-Görgény a Bucsin- és a Libán-hágó között található. Vulkáni képződményei a Somlyó (1575 m) és a Délhegy (1695 m).

2. Éghajlat

A térséget a Kárpáti területek sajátos éghajlati vonásai jellemzik: hosszú és hideg telek, rövid, de viszonylag meleg nyarak. A térség hegyei a hegyvidéki és mérsékelt kontinentális klíma hatása alatt állnak, viszont különbség van mind a légmozgások, mind a csapadékképződés, mind a hőmérséklet területén a három masszívum egyes részei között. Fontos szerepet játszik ebben a tengerszint fölötti magasság, a gerincek csapásiránya és a napsugarak beesési szöge. Az uralkodó szélirány északnyugati, a szelek erőssége 1400–1500 m magasságban átlagosan 10 m/s, de gyakran elérheti a 35–45 m/s sebességet, azaz viharos is lehet. A szelek erőssége és gyakorisága a téli időszakban nagyobb, jelentős szerepet játszanak a hó átmozgatásában, helyenként lefújják, máshol felhalmozzák a havat. 

A felhőzöttség a régióban az állomásozó vagy átvonuló légtömegek nedvességtartalmával, a domborzati tényezőkkel, valamint a légmozgással függ össze. Éjszaka a lehűlő légtömegek lecsúsznak az alacsonyabb zónákba, ez elősegíti a hőmérsékleti inverziót és a ködképződést. Napközben a felmelegedő levegő felszálló mozgása feloszlatja a reggeli ködöket. Többnyire januárban és februárban, a völgyekbe beszorult hideg, ködös légtömegek hőmérséklete elérheti akár a mínusz 20–30 oC-ot is, míg a hegység gerincei és hágói csodálatos napfényben tündökölnek. A fagypont alatti napok száma évente meghaladja a 160-at, az évi átlaghőmérséklet 8–9,5 C, a nyári átlaghőmérséklet 18,5 C körül alakul. A napsütés évi átlagidőtartama meghaladja az 1800 órát. A derült napok száma évente 40–50, míg a borult napoké 100–120 között ingadozik. Jellemző a napfényes ősz, ekkor jók a látási viszonyok is.

A térség klímája a Görgényi-havasok nyugati és a Békás-szoros keleti végénél valamivel enyhébb, ezt bizonyítja a vegyes erdők jelenléte is.

3. Flóra

A térséget hegyvidéki kaszálókkal és legelőkkel tarkított hatalmas erdőségek borítják. Növényföldrajzi szempontból nagyon érdekes azon fajok jelenléte, melyek a délorosz sztyeppéken őshonosak. Ilyen például a Tündérkert teraszain élő pusztai árvalányhaj (Stipa joanis), a törpe sás (Carex humilis), a festő csülleng (Isatis tinctoria), a szirti ternye (Alysum saxatile), a moldvai siskavirág (Alysum moldavicum), a bársonyos siskavirág (Alysum lisanthum). Ez utóbbinak egyik változatát (Alysum lisanthum var gyilkosense) itt írták le. Ez az egyedülállóan gazdag tájegység több bennszülött (endemikus) fajnak nyújt otthont. Ilyen mindenekelőtt az itt felfedezett békási csűdfű (Astragalus pseudopurpureus), a Römer-csűdfű (Astragalus römeri) és a pozsoritai hölgymál (Hieracium pojoritense).

Az erdővel borított területeken a tűlevelűek dominálnak, de előfordulnak lombhullató fafajták is. A legelterjedtebb tűlevelű fajok a lucfenyő (Picea excelsa), jegenyefenyő (Abies alba), az erdei fenyő (Pinus silvestris), a vörösfenyő (Larix decidua). A tiszafa (Taxus baccata) a múlt század elején még jelentős állománnyal rendelkezett, de a lelkiismeretlen pusztítás következtében ma már csak néhány példány fordul elő, hozzáférhetetlen helyeken. A lombhullatók közül említést érdemel a közönséges nyír (Betula pendula), a bükk (Fagus silvatica), de előfordul a juharfa is (Acer pseudoplatanus). A bokorszinten gyakori a farkasboroszlán (Daphne mezerum), a fürtös bodza (Sambucus recemosa), a szillevelű gyöngyvessző (Spiraea ulmifolia) és az ükörkelonc (Lonicera xylosteum). A lágyszárúak közül említésre méltó a szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum), az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), a tüdőfű (Pulmonaria rubra), a farkasszőlő (Peris quadrifolia), a henyeboroszlán (Daphne cneorum) és a százszorszép (Bellis perennis). A harasztok közül a hölgyharaszt (Athyrium filix-femina), a kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum) és több pajzsika-faj (Dryopteris-) jellegzetes.

 A havasi kaszálók és legelők élővilága: erdei deréce (Chamaenerion augustifolium), erdei aggófű (Senecio silvaticus), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), nadragulya (Atropa belladona), veres csenkesz (Festuca rubra), cérnatippan (Agrostis tenulis), szőrfű (Nardus sricta), macskatalp (Antenneria dioica), fehér zászpa (Veratrum album). A kipusztulás veszélye fenyegeti a sárga tárnicsot (Gentiana lutea), melyet régiesen dancurának hívnak és a népgyógyászat nagyra értékeli a gyökerét. Elterjedtségéről vallanak a Dancurás, Dancurus, Danciás helynevek is.

 Ami a mészkősziklát élővilágát illet, a következő fajok a legelterjedtebbek: nyúlfarkfű (Sesleria heuffleriana), pusztai csenkesz (Festuca rupicola), Zawadski-mécsvirág (Melandrium zawadsi), Rehmann-perje (Poa nemoralis ssp. rehmanni), Simonkai kövirózsa (Sempervivum simonkaikum), üstökös kakukkfű (Thymus comosus), békalen (Linum catarhicum), Bánffi-dercefű (Gysophila petraea), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), kisasszonypapucs (Cypripedium calceolus). A mészkőszirtek ékszereként elkönyvelt havasi gyopárt (Lentopodium alpinum) a kipusztulás veszélye fenyegeti, mert a lelkiismeretlen nyerészkedők leszedik és árusítják.

4. Fauna

Az erdők állatvilága: a madárfajok közül előfordulnak a fenyves cinege (Parus ater), a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), a vörösbegy (Erithacus rubecula), a szajkó (Garrulus glandarius), a fenyőszajkó (Nucifraga casyocatactes), a holló (Corvus corax), a búbos cinege (Parus cristatus), a fekete harkály (Driocopus martius), a siketfajd (Tetrao urogallus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a vörös vércse (Falco tinnunculus). A térség állatvilágában fontos szerepet játszanak: a barna medve (Ursus arctos), a farkas (Canis lupus), a gímszarvas (Cervus elaphus), a vaddisznó (Sus scrofa), a hiúz (Lynx lynx) és az őz (Capreolus capreolus).

 

A havasi kaszálók és legelők állatvilága: a vidék lepkefaunája egyedülálló értékeket mutat fel. Említésre méltó az Apollo-lepke (Parnassius apollo transylvanicus) a havasi tűzlepke (Paleocrysophanus hippothoe) és a csüngőlepke (Zygaena nevadensis gheorghenica). A hüllők közül a keresztes vipera (Vipera berus) a rézsikló (Coronella austriaca) és a hegyigyík (Lacerta vivipara) a legelterjedtebbek.

5. Sípályák

Hargita megye önkormányzata a székelyföldi sípályákat is megjelenítő, a téli turizmusra szakosodott vendéglátó-egységekről, valamint a különböző ehhez kapcsolódó szolgáltatásokról információval szolgáló, a havas természeti szépségeket szemléltető sítérképet készíttetett 2010-ben. A térképek itt és itt érhetők el.

Subscribe to Zónánk